Antitrendi gasztro bullshit! 

Íme : www.facebook.com/pages/Hagymás-vér/513733002023488?fref=ts

Aki  súlyosan le volt már égve valaha , az tudja hogy az utolsó kis morzsa is megteszi  amit a konyhaszekrényben talál, ha a hűtő már üres! Néhány éve én is így jártam , és korgó gyomorral , idegbetegen kotorásztam minden elképzelhető helyen , ahol úgy véltem , hogy esélyem van táplálékra lelni. Hosszas keresgélés után rájöttem , hogy búzadarán ,margarinon, kristálycukron, és citromlén kívül az ég egy adta világon semmim sincs. Kis fantáziálás után aztán nekiálltam valaminek , aminek még nevet adni is szégyen lett volna , pedig cseppet sem sikerült rosszul! 

Anyaghányadot nem adok meg , mert igazából nincs értelme, az étel elkészítése azért a napi rutin alapján könnyedén kivitelezhető!

Először egy - két evőkanálnyi cukrot karamellizálunk. amikor már kellően barna, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és lassú tűzön forraljuk addig , amíg a karamell el nem olvad.Később ezzel a karamellás cuccal öntjük fel a búzadarát , ezt a mennyiségnél figyelembe kell hogy vegyük.Tehát ha valaki fél kiló darát akar lepirítani,annak lényegesen több cukrot , és vizet kell használnia.  Ezalatt egy másik tűzön megolvasztjuk a margarint , hozzáadjuk a búzadarát , egy kevés sót, és óvatosan arra a színre pirítjuk , amit megszoktunk . Amikor a kívánt színt elértük, a karamellás vízzel felöntjük a darát , és szokott módon készre pároljuk. Amikor a dara már összeállt, de még gőzölög , egy nagyon kevés citromlével ízesítjük. Akinek esetleg van egy összefonnyadt citrom a konyhájában , az a héjából belereszelhet egy picit , hogy erősítse a mediterrán vonalat ételünkben. 

A molekuláris konyha trendkövető hívei lehet hogy elborzadnak , de nekem akkor ennyi kellett csupán a hétköznapi mennyországhoz! Jó étvágyat a kísérletezőknek! 

Hozzávalók négy személyre: 60 dkg savanyú káposzta /lehetőleg nem fehér boros/ , két közepes , vagy egy nagy fej vöröshagyma , só, őrölt pirospaprika /nem csípős/, és ízlés szerint kettő , vagy három evőkanál tökmagolaj . 

A hagymát vékony karikákra vágjuk , megsózzuk , és picit állni hagyjuk. A savanyú káposztát leöblítjük ,és szűrőbe téve hagyjuk lecsöpögni /fontos hogy a víz eltávozzon a káposztából, ezért ki is nyomkodhatjuk/. A hagyma a sózás utáni állás következtében levet ereszthet, nem sokat , de a sali élvezeti értékét ronthatja , ezért kb. fél óra állás után  a keletkező kis levet lecsepegtethetjük .  A hagymát , és a káposztát rétegelve egy keverőtálba helyezzük , hogy könnyebb legyen összekeverni a hozzávalókat. Hozzáadjuk a teáskanálnyi pirospaprikát , és a két-három evőkanál tökmagolajat. Ha valaki kedvet érez hozzá , durvára tört tökmaggal még turbózhatja. Az összekeverés elvégeztével fedővel lefedve , vagy lefóliázva minimum hat órára hűtőbe tesszük. Két három napig hűtőben tartva a minősége  fokozatosan javul, azt követően viszont veszít élvezeti értékéből! Héjában főtt burgonyával , vagy csicsókával fogyasztva rendkívül finom eledel, de önmagában , van húsételek mellé fogyasztva is kiváló!

 Mexikói neve: Cuitlacoche; Huitlacoche

És ha már parasztok, akkor kezdjük mindjárt mexikói parasztokkal. A nap népe már az azték időkben előszeretettel használta étkezési célra a "cuitlacoche" névre hallgató gombát , amely elsősorban a kukorica zsenge , fejlődési szakaszának elején lévő csövét támadja meg. Mivel nem kifejezetten gyakori , főleg az esőben nem túl gazdag Közép- Amerikában, ezért kifejezetten drága , kivételes alkalmakra tartogatott csemege. Frissen fogyasztva , olajon, fokhagymával pirítva a legfejedelmibb eledel, bár az indiánok szárítják is , és fűszerezésre is használják

Adódik a kérdés : Hogy jön ez a növényeket megtámadó gomba ahhoz, hogy felvételét kérje a proli és parasztkaják elit klubjába?  A válasz nagyon egyszerű: A kukorica hazai elterjedésével természetesen a cuitlacoche gombát sem sikerült az óceánon túl tartani.Jött a kukorica magok belsejében , lappangva, és bizony köszöni jól van, a magyar , csapadékdúsabb időjárás kifejezetten kedvez a fejlődésének. 

No de akkor miért nem futott be nálunk nagy karriert ez a csemege? Elsősorban azért nem , mert hazánkban kifejezetten kártékony rosszként tekintenek rá , amely csapadékosabb időszakokban komoly károkat is képes előidézni a kukoricásokban. 

A nagyobb csapadék leesése utáni napon már érdemes keresgélni , mert nagyon gyorsan fejlődik. Elsősorban a kukorica csövén szeret megtelepedni , és egy nagyon furcsa, kimondottan horrorisztikus sejtburjánzásra készteti a megtámadott kukorica szem - kezdeményt. A kukorica egyéb részein is felütheti a fejét , a hímvirágzaton , és a szár különböző részein is előfordul. Kezdetben , az első 24-36 órás fejlődési szakaszban a külseje a gyöngyház szín , és a szürke között ingadozik, azt követően a belsejében megjelennek mákszem szerű fekete pöttyök, majd  néhány óra (!) leforgása alatt a gomba belsejét teljesen elárasztja a spóra. ... Figyelem!!!!!!! A termés csak a nagyon korai fejlődési fázisban szedhető. Amikor a spóratermelés elindult , a termés nedvességtartalma pedig csökkenésnek indul , a spórák porózussá válnak , akkor a termés már veszélyes lehet! Csak friss, fiatal termést szabad leszedni , a spórától pedig tartózkodni kell , ugyanis mint minden spóra , ez sem viselkedik jóindulatúan a tüdőbe jutva. Tehát a fiatal , friss , gyakorlatilag kívül belül fehér vagy gyöngyházszínű termésekre kell vadászni. Ha kukoricásba érve azt látjuk, hogy a fertőzött növények már feketék , spórát szórnak, akkor biztos elkéstünk , és nincs értelme egy spórával erősen telített területen bóklászni. A lényeg , hogy a kiadós eső utáni 24-órán belül nézzünk körül , mert a gomba nagyon gyorsan növekszik. 

Elkészítési módja sokféle lehet, nyers fogyasztása nem ajánlott. Sütve elkészítve ettem , és bizony nagyon finomnak találtatott. Az íze nem nagyon hasonlít a kukoricára , inkább a zsenge brokkolira hajaz.Ha a fentebb felsorolt biztonsági szempontok betartatnak , a begyűjtött termés pedig frissen elkészül, akkor egy nagyon finom , és különleges csemegét lesz szerencsétek kiélvezni!