Emlékszem Feri bácsira. Nutriákat tartott, több százat. A tartás elsődleges célja az állat prémjéből keletkező nyereség volt, de a nutriatartók ,és így Feri bá is, küzdöttek a hús hasznosításának problémájával. Bár a nutria egy nagyon tiszta, és önmagára igényes állat (nem csak a seggét áztatja egész nap, de mindent meg is mos, amit megeszik), az átlag magyar aki találkozik vele, látványától minimum megrökönyödik, ha el nem szalad azonnal. 

A nutria egy kifejezetten vagány kis teremtés Dél-Amerikából. Argentínában előszeretettel vadásszák, puskával, kutyák segítségével cserkészik be. A nutria harcias mivoltát semmi nem  bizonyítja jobban, mint a sok vadászkutyus, akik halálukig hordozni fogják hősünk narancssárga metszőfogának nyomait . Házi tartásban  nem kimondottan agresszív,főleg ha jók a feltételek /tisztaság, úsztató, bőséges táplálék/ .Vadászatánál elsődleges cél, hogy a parton tartsák, amíg meg nem lövik, ugyanis ha vízben éri a végzetes találat, azonnal elsüllyed. Ezért küldenek rá kutyákat, amelyek elállják az útját a víz felé, addig, ameddig a vadász oda nem ér.Európában elvileg nem él szabadon, bár a házi tartás következményeként kóbor állatok előfordulhatnak természetes vizeinkben.

A húsával először akkor találkoztam,amikor apám kapott két száll kolbászt Feri bácsitól. Amikor megkóstoltatta velem, még nem tudtam , miből is készült az erősen fűszeres, finom illatú, kiváló állagú, és ízű kolbász. Mai napig úgy emlékszem arra az ízre, hogy kolbászban azóta olyan finomat nem ettem. Egyszerűen fenséges volt. A nutria húsa vörösebb mint távoli rokonáé, a nyúlé, kalória értéke 180 Kcal/100g , ami kifejezetten jó. A nyolcvanas évek nutria tartási hisztériája , a gyermekcipőben járó üzleti kultúra, és a sok, tönkrement vállalkozó miatt a kilencvenes évekre jelentősen csillapodott. Ma már lényegesen nehezebb hozzájutni , de nem lehetetlen. A modern gasztro sem karolta fel, hiszen morálisan aggályos , hogy egy prémje miatt vágott állat húsa az, amiről itt szó van. Mi azonban nem vagyunk modern gasztro, a nutria hús pedig kiváló, ezért nem tudjuk nem ajánlani. Elvétve akadnak írók, vagy bloggerek, akik felkarolják a nutria hús ügyét, vagy próbálják megteremteni ezen hús fogyasztásának a kultúráját. Szily Lászlónak például  még engem is sikerült lepadlóztatnia, pedig nem is voltam jelen , csak olvastam a "hogyan ettem borzzal töltött nutriát?" c. cikket. :)  A nutriakolbász elkészítésénél használni szoktak egy kevés zsírszalonnát, amit a töltelékbe darálnak. Minden másban , elkészítési módban , fűszerezésben, füstölésben a technológia nem tér el a szokásostól. Húsa kiválóan használható grillezésnél, nem mutat rosszul sem a grillrácson , sem a tárcsavason, a vidéki ember kerti partijának áldozószentélyén. Fűszerezésénél a hagyományos grillsók mellett kísérletezhetünk zöld fűszerekkel, rozmaringgal, az általam nagyra tartott korianderrel, vagy kakukkfűvel is. Ha találunk a neten tenyésztőt, vagy húsforgalmazót aki foglalkozik nutriahússal, akkor ne féljünk kipróbálni ! 

Persze a szám nem hivatalos , hiszen folyamatosan változik! A magyar konyha egyik alapvetéséről beszélünk , amit dédapáink is imádtak. A modern, trendkövető gasztro-blog mozgalom (melynek szerves szövetébe, mi semmilyen körülmények között sem szeretnénk beágyazódni) azonban eme szentséget sem hagyta meggyalázatlanul, és a legelképesztőbb alapanyagokkal és ízesítésekkel próbálta meg "feldobni" minden magyarok szent - rakott krumpliját.

Mi maradnánk a hagyományoknál, talán kiegészítve azt annyival , hogy a tojást a statiszta szerepből igazi főszereplővé tettük, behoztuk a képbe a lecsót, és a magyar háziasszony csillagháborús fegyverét, a botmixert.

Az anyaghányadokat most is mellőznénk, nem kezeljük gyermekként az olvasót , mindenki tisztában van vele, hogy mit bír el az ő tepsije, vércukra , vagy epéje. Amit számításba kell venni , az az, hogy tojás nem csak főtt, szeletelt  állapotában lesz jelen, és hogy a lecsó alapanyagainak előkészítésénél ügyeljünk a paprika magházának eltávolítására. 

Tehát a hozzávalók: Megmosott héjas burgonya, vöröshagyma, paprika, paradicsom, egy kevés szalonna, vagy szalonnabőr, az íz miatt, főtt,héjától megtisztított tojás,  több, de minimum három nyers tojássárgája, kolbász, nem árt ha parasztkolbász, de lehet lejjebb is adni /a virsli azért már tré/, tej, vagy tejszín,őrölt pirospaprika, őrölt fekete bors. 

A hagyományos módon , egy nagy fazék sós vízbe feltesszük a héjas burgonyát főni. Aki már itt meglepődött, annak bizony van mit bepótolnia . Ezt követően feltesszük főni a tojásainkat, majd előkészülünk  hagyományos módon a lecsónkhoz, annyi lazítással, hogy a paprika és a paradicsom, valamit a hagyma szeletelési formája teljesen mindegy.  A szalonnás alappal készített lecsónknál nem árt, ha  az átlagosabbnál sűrűbbre készítjük. Kétségkívül az előkészület legkellemetlenebb művelete , a már megfőtt burgonya meghámozása. Én , személy szerint nem javaslom, hogy a megfőtt krumplit felöntsük hideg vízzel , inkább a kivárás pártján állok, ugyanis a hőmérsékletben beállt hirtelen változás miatt a krumpli megrepedhet. Amikor a lecsónk kész, fogjuk a botmixert és egy kevés tejjel szépen összedolgozzuk. A végeredmény a krémleveshez hasonló sűrűségű kell hogy legyen. Egy kevés langyos-meleg tejet veszünk, és ebbe a tejbe a /minimum/ három tojássárgáját szépen, botmixerrel beledolgozzuk. A lecsó - turmixot visszatesszük a tűzre, és folyamatos kevergetés mellett hozzákeverjük a tojássárgájával összedolgozott tejet. A besűrűsödésig folytatjuk a kevergetést. Tulajdonképpen ez egy legírozás, de igazából nincs jelentősége :) ! A krumplit , a szeletelt főtt tojást, és a műanyag játékautókat a szívünk diktálta módon rétegeljük (aki itt nem figyelt, súlyos hibát véthet, a műanyag rossz ízű, és mérgező, a kolbász viszont finom, és jó).Aki itt besegítene a receptbe egy kis szalonnával, jól teszi, én nem annyira szeretem (itt). A lényeg az utolsó előtti rétegnél jön, amikor is az egész alkotmányt nyakon öntjük a sűrű lecsó-mártással. A tetejére jöhet az utolsó, tetszőleges összeállítású réteg, jelzésértékű tejföl a legvégén, majd a sütőbe helyezzük . A végeredmény nem lesz száraz , és fojtós, az íze pedig nagyon finom! Ne üljünk fel a mafla rémhíreknek, a tojás nagyon egészséges, ne spóroljunk vele! Jó étvágyat mindenkinek! 

Hozzávalók: Egy egész, 1,5 -2 kg súlyú , nyúzott, fiatal nyúl , 20 dkg gersli, fél fej /1kg/ fejes káposzta, az íz kedvéért 20-25 dkg savanyú káposzta, 1 nagy fej vöröshagyma ,  egész fekete bors, babérlevél, 3 közepes gerezd fokhagyma egészben, borsikafű , legjobb frissen /két ág/, sűrített paradicsom  ízlés szerint, 3-5 dkg kenyérszalonna kockákra vágva, só. 

Végy egy megnyúzott házinyulat. Alaposan mosd meg, legalább kétszer öblítsd. A nyúl feldolgozása előtt áztass be 20 dkg gerslit enyhén sós vízben. A nyúlról válaszd le a hátsó combokat, a medencét, az elülső combokat /lapockát/. A gerincről feszítsd le a bordákat, úgy, hogy a gerincet a vágódeszkára fekteted.A nyúlgerincet is több , tetszés szerinti méretű darabra vágjuk.Minden része aranyat ér , még a bordák is :) . Egy nagyobb méretű lábasban pirítsuk meg a szalonnakockákat, majd amikor annak zsírja már teljesen kisült, a szalonna pörcöt vegyük ki, majd a szalonna zsírba helyezzük el a feldarabolt nyúl részeit. A nyúlhúst jól pirítsuk meg a zsiradékban, majd fordítsuk meg , és néhány perc pirítás után adjuk hozzá a karikára vágott vöröshagymát. Óvatosan kevergessük, hogy a hagyma le ne égjen.A három gerezd fokhagymát késlappal megtörjük, majd a hús mellé helyezzük. Az enyhén elősózott , és a levétől már megszabadított vékonyra reszelt fejes káposztát a húsra tesszük, és hozzáadjuk a két-három babérlevelet,az egész borsot, és annyi vízzel öntjük fel, ami bőven ellepi, de azért az alapanyagok még nem úszkálnak benne! Lassú tűzön , fedél alatt , nagyon óvatosan addig főzzük , amíg a káposzta már majdnem puha , akkor hozzáadjuk a leöblített, kisebb mennyiségű savanyú káposztát, és az előre beáztatott, majd lecsorgatott gerslit. Ezt követően szépen a rotyogó boszorkányos káposztánkba helyezzük a borsikafű ágacskákat, és hozzáadjuk a sűrített paradicsomot. Az étel , ahogy a gersli dagad , egyre sűrűbbé válik, és ha jól találtuk el az arányokat , a sűrű étel a forrás miatt bugyogni kezd ,pont úgy, mint a boszorkányok  titokzatos főzetei az inkvizítorok által oly sokszor megénekelt üstjeikben. Fontos: A kóstolás , ha szükséges, akkor az azt követő korrigálás, és a friss tálalás , ugyanis egytálételként a gersli bizony tovább dagad a főzés időtartamánál. Ezért figyelni kell arra , hogy amikor ételünket elkészítvén , azt levesszük a tűzről, tartalmazzon azért annyi sűrű levet , hogy a gersli folyadékfelvételét is leszámolva , azért még maradjon. :) Tálaláskor ha az asztali igény és a családi tradíció kiköveteli magának, akkor a kezdetkor lepirított szalonnapörccel megszórhatjuk a tányéron gőzölgő boszorkányos nyuszit. 

                                                        Jó étvágyat hozzá! 

A recept tizenkét éve elhunyt Édesapám hagyatéka! :(

Nos  miután a bejegyzést megelőző rutin böngészés során megtudtam , hogy Oláh Gergőéknél hogy készül a csacsifül , kissé megtört önbizalommal ugyan , de újra jelentkezem. 

Az átlag magyar ember számára , a koriander nem több , mint az a barnás , érdekes bogyó , ami a savanyú uborka tört levében úszkál. Pedig ki hitte volna, bizony sokkal több ennél. Olyannyira , hogy a koriandert gyűlölők külön virtuális klubot is alapítottak , hogy megosszák egymással szörnyűbbnél szörnyűbb korianderrel kapcsolatos élményeiket.

Az Ókori Egyiptomban már termesztették, és később az egész földközi tenger vidékén elterjedt. A mediterrán konyha egyik nagyon fontos tényezője , ugyanakkor a legnagyobb hatást mégis a Latin-amerikai konyhára gyakorolta. A brazil és mexikói konyhákban népszerű a sertés és marhasülteknél, általában  a növény friss levélzetét felhasználva növelik a hozzáadott értéket. 

Fontos tudni, hogy míg a koriander mag is meglehetősen intenzív ízvilággal bír , addig a levélzetet tulajdonképpen ez, négyzetre emelve! Mai receptünk sem megy el a Michelin-csillag hajhász magyar önmegtagadás felé, egyszerű, finom,és nem utolsó sorban olcsó kaját varrunk ma a nyakatokba, két olyan növény házasításából , amelyek összegondolása is szentségtörés, persze csak első hallásra ,vagy olvasatra. 

hozzávalók 4 személyre: Két közepes szál póréhagyma, 8-10 szem koriandermag, vagy két szál fejlettebb koriander levélzet, só , fehér bors, egy ici-pici fehérbor, 2- 2,5 dl főzőtejszín,étkezési keményítő vagy liszt,étolaj/nem árt,ha olíva,/ só.

A póréhagymát megtisztítjuk , megmossuk , és fél centi széles karikákra vágjuk!  Kevés olajon kevergetjük, sóval, fehér borssal ízesítjük.Mialatt a hagyma  a hő és a só hatására veszít a rugalmasságából, /ez 10-12 perc alatt bekövetkezik/ a koriander magokat konyhakésünk pengéjének lapjával , konyharuha alatt megtörjük, ha pedig koriander zöldet használunk, akkor azt nem túl finomra aprítjuk. A megfelelő állagú hagymához ,az ízlés szerinti mennyiségű fehérbort hozzálöttyintjük , majd frigyre léptetjük a koriandert a megpuhított hagymánkkal,és óvatosan összekeverjük. Keverőtálban a főzőtejszínt egy kevés sóval , és egy lapos evőkanál keményítővel egy habverő segítségével összekeverjük, majd a hagymánkhoz keverjük, és a besűrűsödés után , melegen tálaljuk /aki sűrítésre keményítőt használ , az nyilván tudja , hogy a keményítő az újramelegítés során elveszti sűrítő képességét , az étel pedig visszalazul , ezért fontos a friss tálalás/ ! 

Frissen sült húsok, és hal mellé is finom,köretként pedig rizst javasolnék ,de ízlés szerint mindenki azzal fogyasztja , amivel csak akarja :) !