Aki  súlyosan le volt már égve valaha , az tudja hogy az utolsó kis morzsa is megteszi  amit a konyhaszekrényben talál, ha a hűtő már üres! Néhány éve én is így jártam , és korgó gyomorral , idegbetegen kotorásztam minden elképzelhető helyen , ahol úgy véltem , hogy esélyem van táplálékra lelni. Hosszas keresgélés után rájöttem , hogy búzadarán ,margarinon, kristálycukron, és citromlén kívül az ég egy adta világon semmim sincs. Kis fantáziálás után aztán nekiálltam valaminek , aminek még nevet adni is szégyen lett volna , pedig cseppet sem sikerült rosszul! 

Anyaghányadot nem adok meg , mert igazából nincs értelme, az étel elkészítése azért a napi rutin alapján könnyedén kivitelezhető!

Először egy - két evőkanálnyi cukrot karamellizálunk. amikor már kellően barna, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és lassú tűzön forraljuk addig , amíg a karamell el nem olvad.Később ezzel a karamellás cuccal öntjük fel a búzadarát , ezt a mennyiségnél figyelembe kell hogy vegyük.Tehát ha valaki fél kiló darát akar lepirítani,annak lényegesen több cukrot , és vizet kell használnia.  Ezalatt egy másik tűzön megolvasztjuk a margarint , hozzáadjuk a búzadarát , egy kevés sót, és óvatosan arra a színre pirítjuk , amit megszoktunk . Amikor a kívánt színt elértük, a karamellás vízzel felöntjük a darát , és szokott módon készre pároljuk. Amikor a dara már összeállt, de még gőzölög , egy nagyon kevés citromlével ízesítjük. Akinek esetleg van egy összefonnyadt citrom a konyhájában , az a héjából belereszelhet egy picit , hogy erősítse a mediterrán vonalat ételünkben. 

A molekuláris konyha trendkövető hívei lehet hogy elborzadnak , de nekem akkor ennyi kellett csupán a hétköznapi mennyországhoz! Jó étvágyat a kísérletezőknek!