Annak a receptúrája ugyanis állandó. 

A Gault&Millau kritikája semmilyen felháborodásra sem adhat okot. Vendéglátásunk valóban nagy szarban van, és nem csak Venesz József óta. Bár jómagam nem vagyok sűrű vendég a Dél-Alföldön, nincs okom megkérdőjelezni azt, amit az Eltartott kisujj Rend hazai páholyához tartozó étteremkritikusok megfogalmaztak. A vendéglátás minősége valóban olyan, amilyen. Aláírom a pangáziuszt fogasként kínáló vendéglőket, az ételt mikrózással összerittyentő Rózsika néniket, és a halászlésűrítményből összemikrózott trutyiba pontypatkót dobó vendéglősöket. Ez mind a magyar való. A szegedi lokálpatrióták a lehető legbutább módon reagáltak: Ahelyett hogy számvetést készítettek volna városuk vendéglátóegységeinek pillanatnyi állapotáról, nekimentek a kritikát megfogalmazóknak, a beszámolót pedig a szegedi halászlé elleni alantas támadásként állították be. 

Tévesen. A szegedi halászlé egy kurva finom étel, joggal lehetünk rá büszkék! Azonban ahogy azt a magyar vendéglátásban szokás manapság elkészíteni, az még az otthoni, kockás abroszos univerzumunkkal sincs köszönőviszonyban. Aki dolgozott alsóbb osztályú magyar étteremben, és nyitogatott már halas hűtőt (fagyasztót), annak mondanom sem kell, mekkora a baj. A magyar vendéglátásban lassú harc folyik, a háború végkimenetele leborítékolható, és ez bennünket otthon nem kell hogy feltétlenül zavarjon. Csak úgy készítsünk ételt, ahogy eddig: Szeretettel. A "tőlem a családnak" mentalitás felülír minden kisstílű, vendéglátós átbaszósdit! 

Aki női pisán felnevelt vietnami pangáziuszt evett fogasként, és nem vette észre a különbséget, roskadjon magába ugyanúgy, mint az, aki szerint a halászlé alapleve már önmagában is gyalázat! Alapleveket már Mátyás udvarában is főztek, pedig ha volt kor, amikor a magyar udvari gasztronómia korszerűnek számított, az pont a reneszánsz volt. A szegedi halászlé is egy ilyen, a korokon átívelő recept, ami a hagyományos iskola elvei mentén elkészítve elbaszhatatlan. Az a gyalázat azonban, amit az alsó-közép kategóriás éttermek fekete miseként a szegedi halászlé oltárán lecelebrálnak éppúgy nem említhető egy napon a fent említett magyar alapvetéssel, mint Semjén Zsolt a szamárháton Jeruzsálembe bevonuló názáreti Jézussal!