Annak a receptúrája ugyanis állandó. 

A Gault&Millau kritikája semmilyen felháborodásra sem adhat okot. Vendéglátásunk valóban nagy szarban van, és nem csak Venesz József óta. Bár jómagam nem vagyok sűrű vendég a Dél-Alföldön, nincs okom megkérdőjelezni azt, amit az Eltartott kisujj Rend hazai páholyához tartozó étteremkritikusok megfogalmaztak. A vendéglátás minősége valóban olyan, amilyen. Aláírom a pangáziuszt fogasként kínáló vendéglőket, az ételt mikrózással összerittyentő Rózsika néniket, és a halászlésűrítményből összemikrózott trutyiba pontypatkót dobó vendéglősöket. Ez mind a magyar való. A szegedi lokálpatrióták a lehető legbutább módon reagáltak: Ahelyett hogy számvetést készítettek volna városuk vendéglátóegységeinek pillanatnyi állapotáról, nekimentek a kritikát megfogalmazóknak, a beszámolót pedig a szegedi halászlé elleni alantas támadásként állították be. 

Tévesen. A szegedi halászlé egy kurva finom étel, joggal lehetünk rá büszkék! Azonban ahogy azt a magyar vendéglátásban szokás manapság elkészíteni, az még az otthoni, kockás abroszos univerzumunkkal sincs köszönőviszonyban. Aki dolgozott alsóbb osztályú magyar étteremben, és nyitogatott már halas hűtőt (fagyasztót), annak mondanom sem kell, mekkora a baj. A magyar vendéglátásban lassú harc folyik, a háború végkimenetele leborítékolható, és ez bennünket otthon nem kell hogy feltétlenül zavarjon. Csak úgy készítsünk ételt, ahogy eddig: Szeretettel. A "tőlem a családnak" mentalitás felülír minden kisstílű, vendéglátós átbaszósdit! 

venesz józsi.jpgAki női pisán felnevelt vietnami pangáziuszt evett fogasként, és nem vette észre a különbséget, roskadjon magába ugyanúgy, mint az, aki szerint a halászlé alapleve már önmagában is gyalázat! Alapleveket már Mátyás udvarában is főztek, pedig ha volt kor, amikor a magyar udvari gasztronómia korszerűnek számított, az pont a reneszánsz volt. A szegedi halászlé is egy ilyen, a korokon átívelő recept, ami a hagyományos iskola elvei mentén elkészítve elbaszhatatlan. Az a gyalázat azonban, amit az alsó-közép kategóriás éttermek fekete miseként a szegedi halászlé oltárán lecelebrálnak éppúgy nem említhető egy napon a fent említett magyar alapvetéssel, mint Semjén Zsolt a szamárháton Jeruzsálembe bevonuló názáreti Jézussal! 

A bejegyzés trackback címe:

https://hagymasver.blog.hu/api/trackback/id/tr25680932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mildi 2013.12.08. 19:15:41

nem, nem és nem. nem kell alaplé. annak halíze van. én meg nem szeretem a halat. meg különben is, bajai vagyok... :)

btw: igazad van.

martineden 2013.12.08. 19:45:22

@mildi: En imadom mind a kettot,de azert a bajai az igazi,habar a szigetkozben is ugyanolyan jo

anyadmajma 2013.12.08. 21:51:40

Mit vársz egy okj-s szakácsképző országtól? Egy olyan világban, ahol a kétkezi munkának nem nagyon van becsülete, ahol a sznobizmus az első, ahol minden dilettáns nyithat vendéglátóegységet, és csak az nem számít, hogy ott mit ad el és mennyiért?

Amúgy meg persze hogy haldoklik a vendéglátás. Egyrészt sok a kókler, másrészt nincs fizetőképes kereslet. Harmadrészt meg mivel piaci alapú üzleti vállalkozásról beszélünk, ki van zárva, hogy rentábilis legyen becsületes üzletpolitikával. De ha a felhígított, megmikrózott paradicsomos halat el tudja adni halászlének maggi-kockával, és ezt a pórnép zabálja aranyáron, akkor nem is kell a népnek több. Meg nem is érdemel többet.

magyar bucó 2013.12.08. 22:05:45

"Aki ... pangáziuszt evett fogasként, és nem vette észre a különbséget, roskadjon magába"

Nem feltétlenül, ugyanis nem mindenki születik horgász családba, hogy tudja, milyen az íze a frissen fogott süllőnek.
Most ismerkedne vele és azt hiszi, hogy az a sz@r, amit kapott, az.

Cavalcanti 2013.12.09. 21:50:32

@mildi: Akkor neked a pangáziuszt ajánlom, annak ugyanis nincsen halíze! :)

Cavalcanti 2013.12.09. 22:15:49

@anyadmajma: Az OKJ-s szakácsképzéssel nincsen baj. Soha sem a képzési metódussal van a baj, hanem az egyénnel. Az egyén hozzáállása dönti el, hogy milyen szakember lesz. Amikor én tanultam a szakmát, pedig az nem mostanában volt, szóval már ott is azt mondták, hogy ami a tankönyvben van, az felejtős.. A vizsga után verjük ki a fejünkből. Persze ez normális esetben azt jelentené - és valószínűleg azt is akarta jelenteni - hogy a szakma majd úgy is több és jobb tudást ad az iskolapadból kikerült vendéglátós szakembernek. Aztán szembesültünk hogy lófaszt... Csak az emelkedett ki ebből a posványból, aki képezte magát, utána járt a dolgoknak, tájékozódott, stb.
Ha belegondolsz, minden szakmánál így néz ki: Abból a tudásból, amit magaddal vittél az iskolából, nem váltál, nem válhattál jó szakemberré. Azáltal váltál profivá, amit magad pakoltál az alaptudásodra. Az unokaöcsém vendéglátóipari szakközépbe jár. Elkértem a könyveket, amelyekből tanulnak. Átszabott, át-dizájnólt könyv, de ugyanaz a Veneszi gasztro-világlátás érhető benne tetten, ami a mi képzésünket még uralta. Félreértés ne essék: A Csáky-féle " A 20. század szakácsművészete" c. gyűjtemény mint magyar gasztronómiai mérföldkő nem évül el soha. Venesz azonban ezt a könyvet véve alapul próbálta meg felépíteni a szocialista konyhaművészetet. Semmit sem tett hozzá az ő idejében is már fél évszázados műhöz,csak átszerkesztette, karcsúsította, és rendszerezte. Tehát ha jobban belegondolunk, a szakmai képzés, a mai napig az 1929-es Csáky könyvből merít. Viszont ez, a felbecsülhetetlen weben fellelhető tudásanyagot figyelembe véve nem lehet magyarázat a vendéglátásunk szivtelen, és lelkiismeretlen állapotára.

mildi 2013.12.10. 10:50:37

@Cavalcanti: majdnem :)
ha nem is pangaziust, de a száraz, fehér húsú halakat, szigorúan csak sütve, komálom.
lepényhal salátával nyami :)
csuka citrommal :)
süti beállítások módosítása